Az üvegfeszültség szabályozása nagyon fontos láncszem az üveggyártási folyamatban, és a feszültség szabályozására szolgáló megfelelő hőkezelés alkalmazásának módszere jól ismert az üvegtechnikusok számára. Az üvegfeszültség pontos mérése azonban továbbra is az egyik nehéz probléma, amely a legtöbb üveggyártót és -technikust összezavarja, és a hagyományos empirikus becslés egyre kevésbé felel meg a mai társadalom üvegtermékekkel szembeni minőségi követelményeinek. Ez a cikk részletesen bemutatja az általánosan használt feszültségmérési módszereket, remélve, hogy hasznos és felvilágosító erejű lesz az üveggyárak számára:
1. A feszültségérzékelés elméleti alapjai:
1.1 Polarizált fény
Közismert, hogy a fény egy elektromágneses hullám, amely a terjedési irányra merőleges irányban rezeg, és minden, a terjedési irányra merőleges rezgő felületen rezeg. Ha olyan polarizációs szűrőt vezetünk be, amely csak egy bizonyos rezgési irányt enged át a fény útján, polarizált fényt kaphatunk, amelyet polarizált fénynek nevezünk, és az optikai jellemzőknek megfelelően készült optikai berendezés polarizátor (Polariszkópos törzsmegjelenítő).YYPL03 Polariszkóp Törzsvásárló
1.2 Kettős törés
Az üveg izotróp, és minden irányban azonos törésmutatóval rendelkezik. Ha feszültség éri az üveget, az izotróp tulajdonságok megsemmisülnek, aminek következtében a törésmutató megváltozik, és a két fő feszültségirány törésmutatója már nem azonos, azaz kettős törést okoz.
1.3 Optikai útkülönbség
Amikor a polarizált fény áthalad egy t vastagságú feszültség alatt álló üvegen, a fényvektor két komponensre bomlik, amelyek rendre x és y feszültségirányban rezegnek. Ha vx és vy a két vektorkomponens sebessége, akkor az üvegen való áthaladáshoz szükséges idő rendre t/vx, illetve t/vy, és a két komponens már nincs szinkronizálva, akkor δ optikai útkülönbség van.
Közzététel ideje: 2023. augusztus 31.