Az üvegfeszültség szabályozása nagyon fontos láncszem az üveggyártási folyamatban, és a megfelelő hőkezelés módszere a feszültség szabályozására jól ismert az üvegtechnikusok előtt. Az üvegfeszültség pontos mérése azonban továbbra is az egyik olyan nehéz probléma, amely az üveggyártók és -technikusok többségét zavarja, és a hagyományos empirikus becslés a mai társadalomban egyre inkább alkalmatlanná vált az üvegtermékek minőségi követelményeihez. Ez a cikk részletesen bemutatja az általánosan használt feszültségmérési módszereket, remélve, hogy hasznos és felvilágosító lehet az üveggyárak számára:
1. A stresszdetektálás elméleti alapjai:
1.1 Polarizált fény
Köztudott, hogy a fény olyan elektromágneses hullám, amely az előrehaladás irányára merőleges irányban rezeg, az előrehaladás irányára merőlegesen rezeg minden rezgő felületen. Ha bevezetjük azt a polarizációs szűrőt, amely csak egy bizonyos rezgésirányt enged át a fénypályán, akkor polarizált fényt kaphatunk, amelyet polarizált fénynek nevezünk, és az optikai jellemzők szerint készített optikai berendezés polarizátor (Polariscope Strain Viewer).YYPL03 Polariscope Strain Viewer
1.2 Kettős törés
Az üveg izotróp, és minden irányban azonos törésmutatóval rendelkezik. Ha feszültség van az üvegben, az izotróp tulajdonságok megsemmisülnek, ami a törésmutató változását okozza, és a két fő feszültségi irány törésmutatója már nem azonos, azaz kettős töréshez vezet.
1.3 Optikai út különbség
Amikor a polarizált fény áthalad egy t vastagságú feszített üvegen, a fényvektor két komponensre bomlik, amelyek rendre x, illetve y feszültségirányban rezegnek. Ha vx és vy a két vektorkomponens sebessége, akkor az üvegen való áthaladáshoz szükséges idő rendre t/vx és t/vy, és a két komponens már nincs szinkronban, akkor δ optikai útkülönbség van.
Feladás időpontja: 2023. augusztus 31